A munkaszerződést is helyettesítő „jelenléti ívet” egyszerűsített foglalkoztatáskor már nem kell vezetni, de egyszerűsített foglalkoztatás esetén is - a klasszikus munkaviszonnyal azonos módon - kell munkaidőre vonatkozó nyilvántartást vezetni. Összefoglalás: >>>

A munkaidő-nyilvántartás egy gyűjtőfogalom. A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók

kapcsolatos adatokat.

A munkaidő-nyilvántartás vezetése tehát a munkáltató kötelezettsége, így ő felel, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon.

Nem kell nyilvántartani annak a munkavállalónak a munkavégzési idejét, aki a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. A törvény erejénél fogva ilyennek tekintendő a vezető állású munkavállaló és a távmunkát végző, de a munkakör jellegéből is adódhat ez a lehetőség, pl. orvos-látogató, ügynök.

Ez a szabadság és egyéb munkaidő-kedvezmény nyilvántartása alól nem mentesít.

Sajátosan alakul a munkaidő-nyilvántartási kötelezettség és annak ellenőrizhetősége rugalmas munkaidő esetén, ugyanis a törzsidőn túli munkaidő kezdő és befejező időpontját maga a munkavállaló határozza meg. Ebben a tekintetben a törzsidőn túli munkaidő - nyilvántartási szempontból - hasonlít arra az esetre, amikor a munkavállaló a munkaideje beosztását, legalábbis a törzsidőn kívül maga határozza meg. Ellenőrzési szempontból ez azt jelenti, hogy a munkáltatón a törzsidő nyilvántartását lehet számon kérni.

Mivel az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény nem zárja ki az Mt. 140/A. §-át az alkalmazandó szabályok köréből, attól eltérő szabályt maga sem fogalmaz meg és a jogviszony jellegéből adódóan sem merül fel a munkaidő nyilvántartásával kapcsolatos kötelezettség alkalmazhatóságával probléma, ezért az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is fennáll az Mt. szabályai szerint a munkaidővel kapcsolatos adatok nyilvántartásának kötelezettsége.

A korábban hatályos egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény a törvény mellékletét képező munkaidő nyilvántartás vezetését szabta a foglalkoztató kötelezettségéül. Ennek az volt az oka, hogy a melléklet szerinti blanketta nyilvántartás quasi munkaszerződésnek is minősül, annak kötelező tartalmi elemeiből is tartalmazott adatokat és a foglalkoztató adminisztrációs terheit kívánta csökkenteni azzal, hogy egy nyomtatvány kitöltésével mind a munkaszerződés írásba foglalását, mind a munkaidő nyilvántartását is teljesíti. Ezt a szigorú számadású nyomtatványt a törvény „jelenléti ívnek” nevezte, de nem tévesztendő össze a munkaidő nyilvántartására szolgáló, Mt. 140/A. § szerinti jelenléti ívvel. Az új törvény ilyen, munkaszerződést helyettesítő blanketta nyilvántartás vezetési kötelezettséget már nem ír elő.

A törvény nem határozza meg a munkaidő-nyilvántartás formáját.

A nyilvántartás tartalmával szemben az Mt. azt a követelményt támasztja, hogy a nyilvántartásnak naptári naponként kell tartalmaznia, vagy ha a munkavégzés nem ilyen beosztásban történik, akkor egybefüggő huszonnégy óránként a beosztott és a teljesített rendes és rendkívüli munka kezdő és befejező időpontját, az ügyelet, a készenlét kezdő és befejező időpontját.

Az Mt.-ben a szabadság mértéke napokban került meghatározásra, ezért a szabadságot is napokban kell nyilvántartani.

A munkaidő-nyilvántartással szemben támasztott követelmények

1)   ellenőrizhetőség

A beosztott és a teljesített munka kezdő és befejező időpontja dokumentálva legyen, ezzel lehetővé téve, hogy a munkavállalók és a hatóság számára ellenőrizhető legyen.

2)   naprakészség

A munkakezdés és befejezés időpontja annak kezdetekor, illetőleg végén rögzítve legyen.

Az ellenőrizhetőséggel és a naprakészséggel függ össze az a követelmény, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyszínén kell lennie, amennyiben a munkakör jellege, illetve a munkaszervezés körülményei azt lehetővé teszik. A munkaszervezés körülményei miatt nem elvárható pl. üzemzavar elhárítás esetén.

3)   hitelesség

A munkaidő-nyilvántartással, mint a bérszámfejtés alapjául szolgáló dokumentummal szemben támasztott követelmény az, hogy az hiteles legyen. A hitelesség azt jelenti, hogy az abban foglalt adatok valóságnak megfelelőségét a munkáltató és a munkavállaló is igazolja.

4)   teljesség és valóság

Valamennyi szükséges adatot tartalmazzon, és valamennyi munkavállaló tekintetében rögzítse a munkaidő kezdetét és végét.

A hatóság hatásköre

A Met. 3. §. (1) bek. c) pontja alapján ellenőrizhető és szankcionálható mindaz a nyilvántartás, ami a Met. 3. § (1) bekezdésében rögzített szabályokkal szorosan összefügg, így többek között a munkaidővel kapcsolatos nyilvántartás.

A bizonyítási eljárásba bevonható ugyanakkor – Ket. alapján - mindaz a nyilvántartás, mint okirat, aminek vezetése a munkaügyi ellenőrzés során a felelősség alapjául szolgáló, jogilag releváns információkat tartalmaz függetlenül attól, hogy az adott nyilvántartás a Met. alapján ellenőrzési terület-e. Így pl. ellenőrizhető a személyügyi nyilvántartás vagy éppen a munkavédelmi oktatásról készült jegyzőkönyv.

Intézkedések a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos jogsértések esetén

A felügyelő köteles javaslatot tenni munkaügyi bírság kiszabására, valamint a munkaügyi bírság kiszabása kötelező, ha a foglalkoztató nem tett eleget a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségének, illetve kettős nyilvántartást vezetett, így a nyilvántartás vezetését érintő bármely jogsértés - a nyilvántartás eseti hiányossága is – megalapozza a bírság kiszabását, így pl. ha az adott napon az ellenőrzéskor nincs beírva a munkavégzés kezdete, vagy a foglalkoztató a nyilvántartásban csak a letöltött munkaidőt (pl. 8 óra) tünteti fel.

Forrás: ommf.gov.hu