2011-től jelentősen megváltozott mind az üzleti ajándék fogalma, mind a természetben adott juttatások adózása, jelentősen felborítva így a cégek által eddig megszokott eljárásrendet és nem kevés fejtörést okozva az ilyen juttatást adminisztráló munkatársaknak. Az alábbiakban ezeket a változásokat mutatjuk be és segítünk megoldást kínálni az ilyen helyzetekre.

Üzleti ajándékozással kapcsolatos gyakorlati kérdések

2011-től az üzleti, hivatali, szakmai, vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék csak akkor minősül szja-mentes üzleti ajándéknak, ha annak egyedi értéke nem haladja meg a minimálbér 25%-át, ami jelenleg 19.500 Ft (2010-ig értékhatár nélkül volt adható üzleti ajándék). Ez azt jelenti, hogy az ennél magasabb értékű ajándék már nem felel meg az üzleti ajándék fogalmának és annak teljes egésze adóköteles jövedelemként jelentkezik az azt megszerző magánszemély számára. A jövőben tehát mindenképpen oda kell figyelni, mert az értékhatárt meghaladó értékű ajándékok bizony adózási kellemetlenséget is okozhatnak.

A hatályos szabályok alapján az értékhatár feletti juttatások révén keletkező jövedelem egésze (nem csak az értékhatárt meghaladó rész) a magánszemély összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmének fog számítani, mely után az adókötelezettség a magánszemélyt terheli. Az adókötelezettség a szuperbruttó adóalap után 16% szja, illetve attól függően, hogy a juttatás munkavállalónak történik, vagy sem, tb-járulék, vagy eho-fizetési kötelezettség formájában keletkezik.  Amennyiben a magánszemélynek a juttatáson kívül más jövedelme nincs a kifizetőtől, a kifizető nem tudja levonni az adóelőleget a jövedelemből, hanem azt a magánszemélynek kellene befizetnie az adóhatóságnak.

Mondanunk sem kell, hogy a kifizetőknek jellemzően nem céljuk, hogy olyan juttatást adjanak, amely a magánszemélynél plusz adminisztrációs és adóterhekkel jár. Célszerű tehát odafigyelni a fenti értékhatárra, vagy pedig az értékhatárt meghaladó juttatások esetén pénz kiegészítésével felbruttósítani a juttatást, úgy, hogy a készpénzes juttatás épp fedezze az adókötelezettséget, így annak visszatartásával az adót meg lehet fizetni.  Mindazonáltal a kifizetőnek ebben az esetben is igazolást kell adnia a magánszemélynek a jövedelemről és a levont adóelőlegről, melyet a magánszemélynek év végi adóbevallásában majd szerepeltetnie kell.

Míg az szja szempontból adómentes üzleti ajándék értékével a juttatónak meg kell növelnie a társasági adóalapját, nincs ilyen társasági adóalap-növelési kötelezettség az értékhatárt meghaladó adóköteles üzleti ajándékok esetében (természetesen, feltéve, hogy bizonyíthatóan a vállalkozási tevékenység érdekében merültek fel).

Az üzleti ajándékra vonatkozó szabályok azonban nem alkalmazandóak, ha a juttatást nem a munkáltató adja, de az a magánszemély munkaviszonyára tekintettel történik (pl. a forgalmazó cég munkavállalóinak teljesítményük függvényében adott ajándék). Ebben az esetben a juttatás a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül.

Magánszemélyek ajándékozása egyébként történhet még csekély értékű ajándékkal is maximum minimálbér 10%-áig (7.800 Ft) évente háromszor, és ebben az esetben a kifizetőt terheli az szja, illetve az eho. Érdemes tudni, hogy csekély értékű ajándék akár olyan magánszemélynek is adható, aki nem munkavállaló, vagy munkavállaló közeli hozzátartozója, feltéve, hogy az adóévben más jövedelme nem származik az adott kifizetőtől.

2011-től került bevezetésre az ún. reklámajándék fogalma, mely maximum a minimálbér 1%-ig (780 Ft) egyes meghatározott juttatásként adható olyan esetben, ha az ajándék nem minősül üzleti ajándéknak, vagy adómentes ajándéknak, és a juttatásban részesülő magánszemély azonosító adatai a juttató számára nem ismertek.  Valószínű azonban, hogy ez a juttatási forma nem lesz túl elterjedt a gyakorlatban.

Nem pénzbeli juttatások adózása

2011-től szintén jelentősen változott a különböző nem pénzbeli juttatások adózása.  Számos korábban természetbeni juttatásként kezelhető juttatás 2011-től a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme lett, illetve nehezítik a jogalkalmazást az utolsó pillanatban (2010. december második felében) elfogadott adótörvény-módosítások is, melyek az év végi adókiadványokban még nem szerepelnek. Érdemes néhány változást kiemelni a gyakorlati tapasztalatok tükrében.

Az eredetileg elfogadott adócsomaghoz képest változás, hogy ún. „egyes meghatározott juttatásnak” minősül (kifizetőt terhelő 16% szja és 27% eho, a juttatás értékének 1,19-szerese után) az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem tudja megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerezett jövedelmet.  Ilyen juttatás lehet az ital-automatából igénybe vett szolgáltatás, vagy a munkavállalók által általánosan igénybe vehető átalánydíjas szolgáltatások.

Szintén „egyes meghatározott juttatás” a reprezentációnak nem minősülő rendezvény, esemény során magánszemélyeknek (akár üzleti partnereknek is) adott juttatás, amennyiben az döntően vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul.  Akkor is ilyen juttatásként kezelhető az elszámolt költség, ha megállapítható a magánszemélyek által megszerzett jövedelem értéke.