Az új Munka Törvénykönyvének egyes rendelkezései már július elsejétől hatályba léptek, míg más területeken csak jövő januártól élnek a változások. Az eltel két hónapban sorra derülnek ki a problémás részek. Az új Munka Törvénykönyvének jogalkotója több helyen megfeledkezett az egyes rendelkezések adózási vonatkozásairól, így félig kész szabályozásokkal, vagy azok teljes hiányával lehet szembesülni. Mindez a gyakorlatban állítja lehetetlen helyzet elé a munkaadókat.  Ezek közül ismeretünk néhányat.

Ki, mit és hogyan számol el?

Az első érdekes pont az új Munka Törvénykönyvében a több munkáltatóval ugyanarra a munkakörre kötött szerződés kérdése. Az eddigi gyakorlat és szabályozás szerint a munkáltató minden egyes céggel részmunkaidős szerződést kötött - az egyszerűség kedvéért cégcsoporton belül ugyanazt a feladatot mindegyik cégnél ő látja el. Az új rendelkezés értelmében azonban egy munkaszerződésen fog szerepelni minden cég foglalkoztatóként, melyek közül ki kell választani egyet majd, aki az alkalmazás felmerülő költségeit rendezi, elszámolja és bérszámfejt.

Ennek az adózási része azonban nem átlátható, a jogszabály idáig már ugyanis nem jut el. Hiszen a teljes bérköltség több munkáltatóra oszlik szét, míg a tényleges fizetési kötelezettség csak egynél, amit belső számlázással ugyan lehet rendezni, ám kérdés például az áfa, melyről nem tudni, hogy az áfa-körön kívül esik-e, vagy vagy az összeget a helyi iparűzési adónál figyelembe kell-e venni.

Kiküldetés, kirendelés szabályozatlansága

A kirendelés esetében a vonatkozó új szabályok január elsejétől lesznek érvényesek, ám már az biztos, hogy a jelenlegi formában rendezetlen ez a kérdés. Eddig ugyanis szabályozva volt, hogy a fogadó munkáltató megtéríti a foglalkoztatás kirendelőnél felmerülő költségét, aki viszont haszon nélkül köteles kirendelni a munkavállalóját a másik céghez. Jelenleg azonban semmilyen szabályozás nem található ebben a kérdésben a Munka Törvénykönyvében, így nem lett leírva sem a költségmegtérítés, sem pedig a haszon nélküli kirendelés.

Munkáltatói jogutódlás üzletág átruházás esetén

Az új Munka Törvénykönyve adózási, a munkavállaló végkielégítésének szempontjából eléggé zavaros helyzetet alakíthat ki akkor, ha üzletág átruházás történt. Eddig ugyanis jogfolytonos volt ebben az esetben a munkavállalók munkaviszonya, a változtatások után pedig adózási szempontból kellene lenni egy munkaviszony megszüntetésnek és egy új bejelentésnek is. Erről azonban több év távlatából már nagyon nehéz lesz megállapítani, hogy jogfolytonosság van-e, vagy tényleges munkahelyváltás történt. Így ha például egy munkavállaló cégét átruházzák a munkaviszonyának 5. évében, majd még 5 évet ledolgozik, a végkielégítés szempontjából 10 éves munkaviszonya van, az adóhatóság azonban csak öt éves időtartamot láthat a rendszerben.

Más hibák is akadnak

Ezeken túlmenően is léteznek még kedvezőtlen dolgok az új Munka Törvénykönyvében. Példaként említhető az új műszakpótlék-számítás, melynek hatásaival igazán csak szeptemberben találkozhatnak az érintett munkavállalók. Ennek eredményeként ugyanis pár ezer forinttal csökkenhet a kereslet.

Szintén problémát jelenthet az a kikötés is, mely szerint a munkáltató engedélye nélkül nem lehet "hálapénzt" elfogadni. A törvény értelmében azonban, ha a munkáltató ebbe beleegyezik, ő nem tartja aggályosnak, akkor probléma nélkül elfogadhat zsebbe csúsztatott borítékot a dolgozó. És csak, hogy a helyzet ne legyen egyszerű, mindez a büntető törvénykönyvvel nem áll összhangban, kimondja ugyanis: „költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek (…) az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja (…), bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”

Forrás: mfor.hu