Az OECD 2010. július 22-én több éven keresztül zajló egyeztetési folyamatok után elfogadta az OECD transzferáriránylevek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára (a továbbiakban: „OECD transzferárirányelvek”) I-III. fejezeteinek átdolgozott változatát.

Transzferár szabályozás - Jogszabályi változások dokumentáció ellenőrzés - Az idén  a kapcsolt kis- és középvállalatok és az önkormányzati cégek ügyleteit is vizsgálja a NAV!

Az új ajánlások részletesen foglalkoznak a különböző transzferárképzési módszerek használatával és még nagyobb hangsúlyt fektetnek az ügyletek összehasonlíthatóságának vizsgálatára. Az OECD újra megerősítette, hogy a „szokásos piaci ár elve” a legmegfelelőbb és legmegbízhatóbb annak megállapítására, hogy egy jövedelemnek melyik államban kell adóznia.

A Transzferár-irányelvek I-III. fejezetének legmarkánsabb változása a hagyományos és a  nyereségen alapú módszerek közötti hierarchia megszűntetése, azaz pl. az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer egyenrangú a költség és haszon módszerrel vagy az  összehasonlítható független árak módszerével.

A szokásos piaci ár meghatározása során a korábbi módszerek közötti hierarchiára épülő  szabályt felváltja az úgynevezett „legalkalmasabb módszer” („most appropriate method”) használatának szabálya, kiegészítve azzal, hogy az összehasonlíthatóság fokának vizsgálata nagyobb hangsúlyt kap az elemzések során.

A szokásos piaci ár meghatározáskor egyértelműen követelmény lesz egy átlátható és megbízható gazdasági elemzés bemutatása a nyilvántartásokban, melyet az adóhatóság vizsgálni tud.

Az OECD transzferár-irányelvek korábbi változata öt tényezőt – termékek és szolgáltatások jellemzői, funkcionális elemzés, szerződési feltételek, gazdasági körülmények, valamint üzleti stratégia – emel ki mint összehasonlíthatóságot meghatározó tényezők. Az új ajánlások az öt  tényező mellett bevezetnek egy úgynevezett kilenc lépésből álló folyamatot („The 9- Step  Process”), melynek alkalmazása segítséget nyújthat az összehasonlító elemzés elkészítése során.

Az új OECD transzferár irányelv a bemutatott kilenc lépésből álló folyamatot bár javasolt, de nem kötelező gyakorlatnak említi. A nettó nyereségen alapuló módszer („TNMM”)  „felemelkedésével” a módosított irányelvek részletesebb iránymutatást adnak a különböző eredménymutatók meghatározásával és alkalmazásával kapcsolatosan.

Továbbá a fejezet részletesebb iránymutatással szolgál a nyereségmegosztásos módszer („profit split”) alkalmazási területeivel kapcsolatosan, de továbbra is óvatosságra és körültekintésre int a
módszer használatát illetően.

Az átdolgozott irányelvek a tagországok és nem tagországok – az egyes transzferárképzési  módszerek használata során kialakult – észrevételein és gyakorlati tapasztalatin alapulnak. Ezen tapasztalatok felhasználásával olyan új irányelv született, mely tovább segíti az adózók és az adóhatóság munkáját is a szokásos piaci ár meghatározásában.

Forrás: PWC hírlevél